A szénhidrátok
A szénhidrátok olyan energiát szolgáltató anyagok, melyek egyszerű cukrokból épülnek fel. Grammonként a fehérjékkel megegyező, 3,5 kcal energia szabadulhat fel belőlük. Az őket alkotó egyszerű cukor, a glükóz a legtöbb sejt és az agy számára az elsődleges energiaforrás.
A szénhidrátokat csoportosíthatjuk kémiai felépítésük szerint (egyszerű vagy összetett) vagy emészthetőségük szerint. Ez utóbbi csoportosítás szerint megkülönböztetünk emészthető szénhidrátokat, ilyenek a cukrok és a keményítő, melyek a vékonybélből emésztés után felszívódnak. A másik csoport az emészthetetlen szénhidrátok, vagy diétás rostok csoportja, ezek nem bomlanak alkotóelemeikre és nem szívódnak fel a bélből. Ezek egy része oldható rost, melyek a vastagbélbe jutva az egészséges mikrobiom segítségével rövid láncú zsírsavakká alakulnak, melyek a bélhám megújulását segítik, illetve táplálékul szolgálnak a béllakó baktériumok számára, ilyen pl. az inulin. Másik részük oldhatatlan rost, amely mind a vékony-, mind a vastagbélen változatlanul halad át, ezzel segítve az egészséges bélmozgást és emésztést, ez adja a bélsár tömegét, ilyen pl. a cellulóz.
Az állati szervezet számára első sorban az emészthető szénhidrátok biztosítják az azonnal felhasználható energiát, mellyel a szervezet fehérjét takarít meg, így a táplálékkal felvett fehérjemennyiség nagyobb részét tudja a szervezet növekedésre, regenerációra, enzimműködésre, az immunrendszer működésére hasznosítani, ugyanis ennek az energiaigényét fedezi a megfelelő mennyiségben az eledellel biztosított emészthető szénhidrát. Az emészthetetlen szénhidrátok, más néven rostok fontos szerepet töltenek be az egészséges emésztés fenntartásában. Az oldható rostok többnyire prebiotikumként ismertek (pl. a cukorrépapép rostjai, inulin); a vastagbélben rövid láncú zsírsavakká bomlanak (SCFA; acetát, propionát, butirát), melyek segítik a bélhámsejtek regenerációját (energiaforrás) és növelik a jótékony baktériumok számát. Az oldhatatlan rostok (pl. búza, kukorica maghéjából, cellulóz) a táplálék továbbhaladását biztosítják a bélben; szerepet játszanak a bélsár formálásában; vizet kötnek meg, ezzel szabályozzák a bélsár áthaladását; megelőzik a bélsárrekedést; növelik a jóllakottság érzést, ezzel segítik az elhízás menedzselését. Végül, de nem utolsó sorban az állateledel gyártás során a keményítő felhasználása teszi lehetővé a száraz eledel extrudálással való előállítását.
Az eledelekben forrásaik a keményítő esetében lehetnek a kukorica (őrölt, egész), lisztek (rizs, búza, kukorica), rizs (őrölt, egész), búza (őrölt, egész), árpa (őrölt, egész), barnarizs, rizsdara, lenmagliszt és a zab (őrölt, egész). Rostok esetében pedig a cukorrépapép, cellulóz, kukorica korpa, rizskorpa, búzadara, szemes búza és kukorica, árpa, cikória, guarmag, zabkorpa, szója és szójababhéj.
A kiemelkedő minőségű állateledelek receptúrájában nagy hangsúlyt fektetnek a szénhidrátok megfelelő mennyiségére, minőségére és arányára, valamint előnyben részesítik az összetett szénhidrátokat nagyobb mennyiségben tartalmazó alapanyagokat, ezzel is segítve az egészséges szénhidrát anyagcsere megtartását illetve az elhízás megelőzését.
